Teljes körű beismerő vallomás - az adóellenőrzésben

Elég sok ellenőrzési jegyzőkönyvet olvastam már adóügyekben, de a vámhatóság ilyen irományai mindig külön élményt jelentenek. Az eljárás, a jogi tájékoztatás, a forma tekintetében minden rendben. De a stílus…, az döbbenetes. A stílus maga a hatóság.


Dicséretes, ahogyan ez a poroszosan katonás szervezet igyekszik jogállaminak mutatkozni: a tényállást aprólékosan tisztázza, bizonyítékokkal körülbástyázza, minden hivatkozást kontrollál, megállapításait részletesen indokolja, az alapul szolgáló jogszabályokat hiánytalanul megjelöli – de a stílus….. A stílusból még kiviláglik, hogy a jegyzőkönyveket a valóságban is őrmesterek írják.

 Az ellenőrzés alá vont személyt, az adózás folyamatát a nyelvhasználatukban kriminalizálják, büntetőjogi fogalmakkal írják körül, ezekkel operálnak akkor is, ha bűncselekménynek nyoma sincs. A bevallás benyújtása „cselekményként”, az adózó nyilatkozata „teljes körű beismerésként” egy hatósági igazolás "közokirat felhasználásaként” köszön vissza a jegyzőkönyvből. Mintha össze is tévesztenék az adóellenőrzést a büntetőeljárással.

 Mondhatnánk a stílus másodlagos, ha érdemben megalapozott és jogszabályszerű megállapításokat tesznek, akkor az eljárás nem kifogásolható. Ez szépen hangzik, de nem igaz – ennek tapasztalati bizonyításaként ajánlanám minden egyet nem értőnek személyesen megélni egy ilyen ellenőrzést: ahogy beszélnek hozzá, ahogy jegyzőkönyvezik szavait, ahogy visszaolvassa, hogyan írnak, és mit állapítanak meg róla.

 Minden törvényes, de azért mégis… Magyarország eljáró hatósága ne legyen szereptévesztésben, funkciózavarban, működjön rendeltetésszerűen, az ellenőrzött adózót ne tekintse bűnözőnek semmilyen formában, ha pedig bűncselekményre utaló körülményt tár fel, gyakorolja hatáskörét és tegyen feljelentést – de egy adóellenőrzést ne kriminalizáljon, büntetőjogi szakszavak használatával sem. 


Vissza az előző oldalra