Szabad-e perelni az adóhivatalt?
2014-11-12
Természetesen „szabad” – a kérdésfeltevést inkább csak az indokolja, hogy az ügyvédi gyakorlatban visszatérően lehet találkozni ilyen irányú adózói félelemmel.
Az adózói jogok – különösen a jogorvoslathoz való jog - gyakorlását nem csak a vonatkozó, Az adózás rendjéről szóló törvény, de az Alaptörvény, illetve ezen túlmenően a nemzetközi egyezmények is garantálják. Az adóeljárás teljes folyamatát végigkíséri az adózó észrevételezési, jogorvoslati joga: az adóellenőrzésben bármikor felvilágosítást kérhet, az ellenőrzés jegyzőkönyvét észrevételezheti, az I. fokú határozatot fellebbezheti, a II. fokú határozatot bíróság előtt támadhatja meg. Ezek törvényes jogok – egyébként is ezek aktív gyakorlásával lehet előbbre jutni minden ügyben.
Jó, jó – ezt mondják a törvények, de mi a gyakorlat?
Mi a véres valóság?
Érheti-e retorzió az adózót az miatt, mert él ezen jogaival – és végső eszközként még be is perli az adóhatóságot?
Ez a kérdés jellemzően felmerül a jogorvoslatot kereső adózók részéről. Hogy alappal, vagy alap nélkül, azt itt nem vizsgálom. Egyértelmű a válasz: nem érheti.
Akármilyen a "hozzáállása" egy revizornak vagy döntéshozónak - ezekkel a jogokkal és jogi lehetőségekkel neki is számolnia kell. Minden adóhatósági intézkedéssel szemben az aktuális jogorvoslat igénybe vehető.
Az adóhatóság gyakorlatában is a rendes működés része a jogorvoslatok kezelése, intézése – mondhatjuk, „hozzá vannak szokva”, hogy az adózók a nekik nem tetsző adóhatározatok miatt beperlik őket. Tehát egy konkrét ügyben nem lesz rendkívüli esemény az adóhatóság számára sem, ha az adózó végső jogorvoslatként bírósághoz fordul. Ez is egy mérlegelendő körülmény.
A joggyakorlásnak azonban külön koreográfiája van: nagyon lényegesek a határidők, a jogorvoslatok illetékköltségével is számolni kell. Minden sérelmes adóhatósági intézkedéssel szemben az adekvát jogorvoslatot kell igénybe venni: a jegyzőkönyvre az észrevételt, az I. fokú határozat ellen a fellebbezést. Ez utóbbi elmulasztása jogvesztéssel is jár. Ezek nem helyettesíthetők panaszbeadványokkal, vagy a nyilvánossághoz való fordulással.
Ha pedig már csak a bíróság segíthet – akkor egy perindítás előtt általában is sok körülmény megfontolandó. Ezen körülmények között ott van – ha nem is a „szabad-e” - de az érdemes-e kérdése. Az adózó szuverén döntése, hogy mérlegelje azt a körülményt, hogy kíván-e pereskedni az adóhatósággal, vagy bár sérelmezi, de inkább elfogadja a megállapítást. Van amikor könnyebb ez a mérlegelés: az adózónak egyszerűen nincs más választása, mint hogy legutolsó jogorvoslatként bíróság elé vigye adóügyét.
Mérlegelendő szempont az is, hogy a bíróság előtt az adózónak már „nem lehet rosszabb” – azaz terhére nem változtatható meg a határozat, legfeljebb úgy marad. Itt azonban számolni kell azzal, hogy a bírósági eljárás ideje alatt is folyhat a végrehajtás – és „ketyeg” a pótlék. Illetve számolni kell a bírósági eljárás költségeivel is – amelyek önmagukban is százezres tételek is lehetnek.
Lehetőségek még akkor is vannak – bár szűkülnek – ha már „minden elveszett”. Akkor még kérhető fizetési könnyítés, mérséklés, törlés.